Alig néhány órával azelőtt, hogy az uniós állam- és kormányfők csütörtökön összegyűltek volna a ciprusi Agia Napában, a tagállamok egyhangúlag zöld utat adtak két olyan kérdésnek, amelyek hónapokig forráspont közelében tartották a brüsszeli politikát. Elfogadták az Oroszországgal szemben bevezetendő új szankciócsomagot, valamint azt a jogi keretet, amely nélkül nem folyósítható Ukrajnának szánt 90 milliárd eurós hitel. Utóbbit korábban egyedül a magyar kormány, előbbit Budapest Pozsonnyal közösen akadályozta.

A csúcsra érkező vezetők nem is rejtették véka alá elégedettségüket. Kristen Michal észt miniszterelnök a legkeményebb megfogalmazást választotta: szerinte Orbán Viktor „hosszú időre túszul ejtette" az uniót, most viszont ennek vége. Az észt kormányfő úgy látta, hogy a magyar választás üzenetét az egész kontinens érzékelte, és ez az üzenet arról szólt, hogy nem észszerű egy cselekvőképes, egységes Európa ellen harcolni.

Az ukrán hitel ügyében még tavaly decemberben született elvi egyezség, olyan feltételekkel, hogy a terhek ne sújtsanak három tagállamot, köztük Magyarországot sem. Februárban azonban a magyar kabinet mégis leállította a garanciaként szolgáló közös költségvetés átalakítását, feltételként az orosz olaj tranzitjának helyreállítását szabva. Emiatt a márciusi EU-csúcs után több vezető is jogellenes zsarolásnak minősítette az Orbán-kormány hozzáállását.

Ez a márciusi találkozó volt egyben az utolsó, amelyen a magyar miniszterelnök jelen volt. A választási vereséget követően Orbán a kormányváltás előkészítésére hivatkozva maradt távol a mostani tanácskozástól – és a döntéseket még a tárgyalások hivatalos kezdete előtt tető alá hozták.

Micheál Martin ír kormányfő mosolyogva reagált a magyar miniszterelnökre vonatkozó kérdésre, megjegyezve, hogy minden tagállamnak vannak saját nehézségei. Hozzátette: a jó hír az, hogy a blokkolás érzete megszűnt. Martin fogalmazása szerint „Viktor a véleményünk szerint észszerűtlen volt, hogy finoman fogalmazzunk" – nem csupán az ukrán kérdésben, hanem számos más ügyben is. Úgy vélte, ebből a szempontból most könnyebb lesz az együttműködés, ám 27 tagállam mellett mindig akadnak kihívások.

Luc Frieden luxemburgi kormányfő arra a felvetésre, hogy vajon egységesebbé válhat-e az unió a megszokott magyar partner nélkül, úgy reagált: Európa számára előnyös, ha bizonyos kérdésekben kisebb az ellenállás, és a kontinens közös hangon tud megszólalni. A találkozónak otthont adó Níkosz Hrisztodulídisz ciprusi elnök ennél visszafogottabb volt: szerinte ki kell várni, milyen változások következnek.

Akadt olyan vezető is, aki óvatosságra intett. Bart De Wever belga miniszterelnök – akinek pártja az euroszkeptikus ECR-hez tartozik – úgy fogalmazott: „szerintem egy kicsit túl nagy az eufória amiatt, hogy Viktor nincs" az Európai Tanács ülésein. Másfél éves tapasztalatai alapján Orbán nehéz tárgyalópartner volt, de nem lehetetlen. De Wever szerint túlzás lenne azt állítani, hogy a magyar miniszterelnök gondolkodásmódja kizárólag Magyarországon van jelen, és a következő hónapok majd megmutatják a valós helyzetet. Utalt arra is, hogy talán Ukrajna ügyében néhány dolog könnyebbé válik, ugyanakkor Magyar Péterrel sem feltétlenül lesz minden kérdésben egyszerű megállapodni.

Hasonlóan mérsékelt hangot ütött meg Gitanas Nausėda litván államfő is, aki szerint sok ügyet eltérő módon fognak megközelíteni az új magyar vezetéssel. Ugyanakkor azt is jelezte: legalább most lehetőséget lát arra, hogy az uniós szavazási mechanizmussal ne éljenek vissza, és egy tagállam vezetése ne tartsa túszul a többi huszonhatot.

Nausėda szerint jó szándék mellett a viták és a véleménykülönbségek nem akadályozzák meg a döntéshozatalt, a végén mindig születik megoldás. Úgy értékelte, kifejezetten káros volt látni azt a bénultságot, amely Európát a nemzetközi színtéren gyengébbnek és kevésbé hitelesnek mutatta – márpedig az uniónak pont az ellenkezője áll érdekében: egy erősebb Európa.