Egy új tárca körvonalai rajzolódnak ki a Tisza Párt elképzeléseiben: a Tudományos és Technológiai Minisztérium élére kedden Magyar Péter pártelnök Tanács Zoltánt jelölte. A felkérés indoklása szerint az új miniszter feladata lesz, hogy Magyarország „egy modern, digitális, innovatív és sikeres ország legyen, amely képes hosszú távon, stratégiai szemléletben is gondolkodni, és a kihívásokra tudományosan megalapozott, jövőálló megoldásokat kínálni”, ahogy fogalmazott.

A jelölt portfóliója rendkívül széles körű lenne. Hatáskörébe tartozna a tudománypolitika, a kutatás-fejlesztés és az innováció szabályozása, valamint egy életképes hazai startup-ökoszisztéma felépítése, amelyet Magyar a tudásalapú gazdaság egyik motorjaként képzel el. A digitális oldalt tekintve a korszerű, mobilbarát és biztonságos állami szolgáltatások kialakítása, az állami adatvagyon hasznosítása és a kényelmes ügyintézés megteremtése is a tárcához kerülne.

A felsorolt területek alapján Tanács Zoltán asztalára kerülhetne több olyan ügy, amely az utóbbi időben élénk vitát váltott ki: a tavaly óta évente frissítendő mesterségesintelligencia-stratégia, a HUN-REN kutatóhálózat újra napirendre került jogállása, valamint a Digitális Állampolgárság Program (DÁP) működésének stabilizálása, amely az utóbbi években folyamatos fejlesztések ellenére sem mindig hibátlan.

A miniszterjelölt neve nem ismeretlen a Tisza körül érdeklődők számára: tavaly szeptemberben mutatkozott be hivatalosan a párt programalkotásért és a kormányzásra való szakmai felkészülésért felelős vezetőjeként. Mielőtt politikai szerepet vállalt volna, több mint negyedszázadon át dolgozott tanácsadóként, ám két évvel ezelőtt – ahogy ismerősei a Telexnek korábban beszámoltak róla – kiábrándult ebből a világból. Magánéletéről annyit lehet tudni, hogy mélyen hívő reformátusként háromgyerekes családapa, feleségével még egyetemista korukban ismerkedett meg.

A jövő technológiái gyerekkora óta foglalkoztatták. Szakdolgozatát 1999-ben az okosvárosokról és az önkormányzatokról írta, azt vizsgálva, hogyan lehetne digitális eszközökkel hatékonyabbá tenni a városi működést – egy olyan időszakban, amikor ez a téma még újdonságnak számított. A diploma megszerzése után rögtön a Horváth nemzetközi tanácsadócégnél kezdett dolgozni, ahol 2009-ben partneri, vagyis tulajdonosi szintű vezetői pozícióba lépett. Innen ment el egy hosszabb pihenőre, és fél év után döntött a végleges távozás mellett.

Lemondása előtt aktívan jelen volt a LinkedInen és a Substackön; utóbbi platformon vezetett hírlevelét kifejezetten cégvezetőknek szánta azzal a céllal, hogy olvasói ne csupán átvészeljék, hanem ki is használhassák a mesterséges intelligencia korszakát. Saját bevallása szerint a technológiai fejlődés, a robotika és az MI különösen érdekli, ugyanakkor maga sem döntötte el még, hogy ezek a vívmányok inkább megoldják majd az emberiség gondjait, vagy éppen ellenkezőleg.

Bejegyzései alapján inkább a technooptimisták táborába sorolható. Egy februári hírlevelében például „a humanoid robotok hajnaláról” írt, és úgy fogalmazott, hogy ezek a gépek újradefiniálják majd az emberi civilizációt. Hogy ez a szemlélet miként jelenik meg majd a miniszteri munkában – például az MI-stratégia újragondolásában –, arra a következő hónapok adhatnak választ.

Korábbi pályafutása mindenesetre sokrétű felkészültséget jelenthet. Egy ismerőse a Telexnek úgy jellemezte: „Zoli nagyon jól tud komplex, megfoghatatlan ügyeket strukturálni és elindulni a megoldás útján. Több ágazatban bevethető, szeret tanulni, ha egy ágazat, egy technológia nem ismert számára, azonnal ráveti magát, beszél szakértőkkel, anyagokat olvas”. A jellemzés szerint nem csupán ágazati értelemben volt sokoldalú, hanem a feladattípusok terén is – operatív ügyek, elemzések, kontrolling, teljesítményértékelés, informatika és stratégia egyaránt belefért a repertoárjába.

Az utóbbi időben elsősorban az informatika és a kibervédelem foglalkoztatta, de korábban energetikai, közigazgatási, egészségügyi, oktatási, járműipari, távközlési és banki projektekben is részt vett. Ügyfelei között minisztériumok, hatóságok, egyetemek, kórházak és nagyvállalatok egyaránt szerepeltek – ez a tapasztalat egy olyan miniszteri pozícióban, ahol naponta kell sokféle területen naprakésznek lenni, kifejezetten előnyös lehet.

Tanács a Tisza esetleges választási győzelme után parlamenti képviselőként vállalt szerepet a programalkotás folytatásában, jelezve, hogy az általa vezetett munka eredményeinek végrehajtásán kíván dolgozni. A mostani jelöléssel ez a befolyás még közvetlenebbé válhat: miniszterként már nem csak a tervek megírásában, hanem azok megvalósításában is meghatározó szerep juthat számára.