Visszahúzódik a közélettől az a férfi, aki a Tisza Párt kampányának hátterét irányította: Tóth Péter a Partizánnak nyilatkozva úgy fogalmazott, egyetlen meghatározott feladat elvégzésére vállalkozott, és ennek a munkának a végére ért. „Én egy feladatra szerződtem, azt gondolom, hogy fontos az, hogy mindenki két lábbal a földön járjon, maradjon, és tudja a saját korlátait és lehetőségeit” – jelezte. A volt kampányfőnök április 20-án, a Tisza első frakcióülését követő sajtótájékoztatón jelentette be távozását, és azóta a civil életbe húzódott vissza. A választási győzelem utáni beszélgetést egyúttal egyetlen és utolsó megszólalásának szánja, ugyanakkor hozzátette: a párton belül mindenkinek jelezte, szükség esetén elérhető marad.

Tóth a kezdeti fenntartásairól is beszélt: az első Partizán-beszélgetés idején még kétkedve figyelte a Fidesz belső köreiből kilépő Magyar Pétert. Úgy látta, hogy egy olyan ember tűnt fel a politikai porondon, aki jó pillanatban ugrott fel egy vonatra, ám ő maga sem volt biztos abban, hogy tartós lesz-e a lendület. A fordulat 2024 tavaszán következett be, amikor felfigyelt arra, hogyan szólítja meg Magyar az embereket. Végső soron az országjárás győzte meg: látta a befektetett munkát, a közönség reakcióit, és úgy érezte, Magyar valóban „all-inben” van, és véget akar vetni a fennálló rendszernek.

Személyes találkozásukat 2024-re tette, azt pedig fordulópontként emlegette, amikor Menczer Tamás a pécsi gyermekotthon előtt „mi van, kicsi?” felkiáltással lépett fel. Megítélése szerint Magyar ebben a helyzetben méltóságot, önuralmat és bátorságot mutatott, ekkor döntött a támogatás mellett. A kampánytechnikai hitvallását húsz éve ugyanaz vezérli, fejtette ki: terepen kell dolgozni, és olyan embereket kell megnyerni, akiknek a politika küldetés, nem megélhetés. Mint fogalmazott, „a politika arról szól, hogy minél több embert meg tudjunk szólítani”, ehhez pedig adatokra és emberekre van szükség – még akkor is, ha ezt a megközelítést a Kubatov-lista egykor rossz hírbe hozta.

A Tisza eredményét közös teljesítményként értékelte. „Nem én vittem sikerre a Tiszát, ez egy közös siker” – rögzítette, majd hozzáfűzte: ugyanazokat az együttműködési feltételeket szabta mindenkinek, akivel dolgozni készült. Az óellenzék szereplői szerinte nem akartak ezekhez igazodni, „mert sokaknak ez kudarc lett volna”. Márki-Zay Péterrel is leült beszélgetni arról, „milyen feltételek mentén lehet legyőzni a NER-t és Orbán Viktor rendszerét”, ám a korábbi közös ellenzéki jelölt szerinte nem fogadta el ezeket, és inkább az óellenzékkel egyeztetett. „Az idő talán igazolt engem” – tette hozzá.

Véleménye szerint a 2022-es választás is megnyerhető lett volna, és sajnálja, hogy négy évet elvesztett az ország. A 2022-es országgyűlési és a 2024-es EP-választás Tisza-eredménye között abban látja a különbséget, hogy az előbbi támogatottság „két nap alatt elolvadt”, míg az utóbbi két éven át nemcsak kitartott, hanem bővülni is tudott.

A Fidesz hibáiról nem akart részletesen beszélni, azt viszont megjegyezte: a politika sajátossága, hogy a következő kampány április 12-én már el is indult. Egy kampány mindig szavazatokra épül, a szavazatok pedig bizalomra. Tóth szerint a politika óhatatlanul átformálja az embert, ezért különösen fontos, hogy a Tisza tagjai ne feledkezzenek el a kiindulópontjukról.

„Olyan politikust még nem láttam, aki nem változott meg. A különbség az szerintem a sikeres és a végleg elbukó politikusok között, hogy ki az, aki időről időre energiát áldoz arra, hogy kívülről nézzen magára, hogy ahonnan elindult, annál tudott-e jobb emberré válni” – fogalmazott.

Azt is jelezte: ha tisztességes emberek művelik a politikát, a Tisza támogatottsága tartósan fennmaradhat, ami hosszú távon meghatározhatja az ország jövőjét. Úgy véli, a Fidesznek arra érdemes volna figyelnie, hogyan alakult át a közhangulat április 12-e óta. Beszédesnek tartja, hogy míg korábbi választási győzelmek után gratuláló üzeneteket kapott, most inkább köszönő sms-ek érkeztek hozzá.

Megemlítette, hogy együttműködésének egyik alapfeltétele Magyar Péter felé az volt, hogy kilép, ha a Tisza bármelyik korábbi ellenzéki párt tagjával együttműködik, vagy bárki javára visszalép. Ebben a kérdésben a párton belül egység uralkodott, és elismeréssel szólt azokról a politikusokról, akik a Tisza javára visszaléptek.

A Tisza Szigeteket a rendszerváltás motorjaihoz hasonlította: alulról szerveződő közösségek, amelyek alakítják a helyi közéletet. Meglátása szerint ezek jelentik majd a „két lábbal a földön maradás” zálogát, mert ezeken keresztül kommunikálhat a társadalom és a kormány egymással.

„Elengedhetetlen lesz, hogy Magyar Péter például az országjárásait miniszterelnökként se hagyja abba” – szögezte le. Hozzátette, ő nem tartott attól, hogy a kampány elakadna, mert Magyar országjárásai óta világos volt számára, hogy ez lesz a győzelem kulcsa. Az önkénteseket az a szándék mozgatta, hogy jobb országban élhessenek; ilyen emberi bázisra szerinte a Fidesz már nem tud támaszkodni, a Tisza viszont kizárólag erre építkezhetett. 2025-ben végül minden magyar településre eljutottak valamilyen formában 9-10 alkalommal, és a községekben megduplázták az ellenzéki szavazatok számát.

Érkeztek hozzájuk kompromittáló felvételek ismert politikusokról is, ám ezeket nem vetették be, hanem megsemmisítették, mert meggyőződésük szerint „új morál kell a politikába”. Eközben a másik oldalon szerinte apákat kivégző AI-videók jelentek meg, amelyekkel kapcsolatban azt üzente: „kívánom nekik, hogy ezzel el tudjanak számolni, mert a nemzet javát szolgálja, ha átgondolják azon az oldalon, hogy megéri-e ilyen rettegésben tartani az országot”. Külön kitért arra, milyen összetett szervezőmunka állt az országjárások mögött, és hogy emellett felismerték az online tér súlyát is.

Szóba hozta a fürkészek tevékenységét, illetve azt, hogy a Tisza levélben fordult a polgármesterekhez és a rendőrkapitányokhoz a választás tisztasága érdekében. Úgy értékelte, a mostani helyzetben az emberek nem lehettek bizonyosak abban, hogy a Fidesz győzelme és a csalások következmények nélkül maradnak – ez pedig megváltoztatta a játékteret. Csalások szerinte így is előfordultak, ám számos helyen sikerült ezeket kivédeni.

„A Tisza DNS-e arról szól, hogy valahonnan valahova eljutni és közben tanulni” – összegzett. Beszámolója szerint átlátható kampánybüdzsével dolgoztak, és erről részletesen el fognak számolni; a költések 0–5 milliárd forint közé estek, szemben más pártok jóval nagyobb ráfordításaival. Végül a sajtóhoz fűződő viszonyt is érintette: jelöltjeik a választás előtt is zárva tartották magukat a média elől, és ez a távolságtartás a győzelem után sem változott. Álláspontja szerint a Tisza közvetítő nélkül is képes megszólítani a szavazóit, a sajtó által fontosnak tartott kritikai kérdések pedig meglátása szerint a vidéki, „végeken élő” emberek számára nem bírnak súllyal.