Az Űrgolyhók című Star Wars-paródiában van egy emlékezetes pillanat: a parancsnoki hídon eldől, hogy a fénysebesség már nem elegendő, át kell kapcsolni a nevetséges hipersebességre. Valami nagyon hasonló jelenség figyelhető meg most a Facebookon a kormányoldali kommunikáció gépezetében, ahol a posztolási tempó minden eddigi szintet felülmúl.

A 2020 novembere óta futó Lájkbajnokság sorozatunk a magyar politikusok közösségi médiás teljesítményét követi, a mostani rendkívül intenzív kampányidőszak miatt azonban januárban egy ideiglenes mellékágat is indítottunk, amely a politikai kommentátorokkal, megmondóemberekkel, influenszerekkel és propagandistákkal foglalkozik. Az alábbiakban ennek a sorozatnak a februári állását mutatjuk be.

Az élmezőny januárhoz képest meglepően keveset rendeződött át. A listát továbbra is fölényesen Molnár Áron színész-aktivista vezeti, akinek a kormánypártiakat kifigurázó vagy reagáló reel videói rendre hatalmas elérést hoznak: februárban 17 ilyen rövid videójának nézettsége lépte át az egymilliós küszöböt. A második helyen Deák Dániel, a Megafon arca áll, harmadikként pedig a Bözsi néni nevű, ellenzéki hangvételű fiktív karakter mögött álló ismeretlen szerző tűnik fel.

Mögöttük hosszú menetben sorakoznak a Megafon propagandistái, akik döbbenetes mennyiségű tartalmat ontanak magukból. A mezőnyből is kiemelkedik Hortay Olivér, aki egyedül 867 bejegyzést tett közzé a hónap során – ez napi 31 posztot jelent, ebből 308, vagyis napi 11 darab reel videó volt.

A 15 főből álló Megafon-csapat januárban 5575 posztot tett közzé, februárban pedig – a három nappal rövidebb hónap ellenére – 6223-ig srófolták ezt a számot. Ha ehhez hozzávesszük az adatbázisunkban szereplő nagyobb, havi százezres lájkszám közelében járó kormánypárti csatornákat, akkor már 11 777 bejegyzésnél tartunk.

Ez napi átlagban 420 posztot jelent. Nyolcórás alvással számolva óránként 26 új tartalom, vagyis durván kétpercenként születik egy új bejegyzés. Ez már aligha nevezhető sima hipersebességnek – és akkor még szóba sem került például a közmédia vagy a Mediaworks lapjainak Facebook-jelenléte.

Tanulságos megnézni, hogyan boldogulnak a Megafon influenszerei a politikai hirdetések leállítása óta – emlékeztetőül: a cég korábban nagyjából 2,7 milliárd, tisztázatlan eredetű forintot fordított hirdetésre. Deákot és Bohár Dánielt nem rendítette meg különösebben a hirdetési stop, mögéjük pedig sikerült felépíteni egy második vonalat: gyakorlatilag a semmiből váltak havi egymillió lájkot termelő szereplőkké olyan, nem éppen markáns figurák is, mint a már említett Hortay, Szűcs Gábor vagy Lajkó Fanni.

A másik oldalon viszont ott vannak a korábban stabil B-listásnak számító arcok – Trombitás Kristóf, Déri Stefi, Kötter Tamás vagy Abrakovits Joca –, akik manapság az újoncokhoz képest töredéknyi, havi 100-150 ezer lájkos teljesítményt produkálnak. Pedig az adminisztrátori stábjuk és a havi 2-300 posztos tempójuk ugyanolyan, mint a többieknek. Trombitásnál ez konkrétan 564 bejegyzést jelentett, ebből 354 videó volt. Úgy tűnik, a posztonkénti átlag 171 lájk, 26 komment és 7 megosztás is elég ahhoz, hogy a Megafon érdemesnek tartsa finanszírozni a tevékenységüket.

A Megafonon kívüli kormányközeli mezőny meglehetősen halvány képet mutat: a top 25-be való bekerüléshez szükséges 200 ezer lájkos szintet mindössze hat oldal éri el. Itt találjuk a Megafonnál jóval bulvárosabb hangvételű Vadhajtásokat, az Elemit, a Pesti srácokat és Szakács Istvánt, valamint az orosz narratívát közvetítő Orosz híreket és Georg Spöttlét. Vagyis a Megafon továbbra is messze a legfontosabb kormánypárti szócső.

Az ellenzéki oldalon is érdekes mintázat rajzolódik ki. A toplistán ugyan nem szerepelnek, de a régi, DK-s kötődésű propagandaoldalak – a Nyugati fény, az Ellenszél vagy a Gond-olkodó – továbbra is aktívak, és rendkívül sokat posztolnak: hárman együtt bő 3000 bejegyzést tettek közzé februárban, ezzel azonban csak a 200-300 ezer lájkos szintet képesek tartani.

Az ellenzéki élmezőnyben rajtuk kívül három jól elkülöníthető csoport rajzolódik ki. Ami közös bennük: lényegesen kevesebbet posztolnak, mint a kormányoldali szereplők. Az ellenzéki átlag havi 87 bejegyzés körül mozog, ezzel szemben a kormánypárti oldalon ez 457.

A Facebookon a legértékesebb reakciónak a megosztás számít, mivel ez biztosítja a legnagyobb járulékos elérést. Mióta a politikai tartalmak hirdetéssel már nem erősíthetők, ennek súlya különösen megnőtt. A politikusok versenyében a kormánypártiak ebben a kategóriában általában nem szerepelnek kiemelkedően – februárban egyedül Orbán Viktor került be a top 10-be –, a propagandisták és kommentátorok mezőnyében viszont sokkal kiegyenlítettebb a helyzet.