Látványos átrendeződést hoztak a tőkepiacokon a választást követő napok: a forint határozott erősödésbe kezdett, az állampapírpiacon visszaestek a hozamok, a Budapesti Értéktőzsdén pedig széles körű drágulás bontakozott ki. A pozitív hangulatból azonban a kormányközelinek tartott vállalatok papírjai kimaradtak, sőt náluk helyenként markáns árfolyamesést lehetett megfigyelni.

Móró Tamás, a Concorde Értékpapír Zrt. befektetési stratégája szerint a tisztán a magyar voksolásnak tulajdonítható mozgásokat csak akkor lehet megragadni, ha leválasztjuk őket a régiós devizapiacok, kötvény- és részvénypiacok általános trendjeiről – például az iráni háború vagy a globális hozamemelkedés hatásairól. Ehhez a benchmark, vagyis a viszonyítási alap és a magyar felár vagy diszkont szétválasztása szükséges. Magyarország alapvetően a kockázati felárán keresztül tud előrelépni, és ezen a területen most valódi javulás látszik.

A változás mértékét jól érzékelteti egy szimbolikus tény: a Tisza Párt győzelme után Magyarország három uniós tagországot – Lettországot, Portugáliát és Szlovákiát – előzött meg az átlagbérek euróban kifejezett összevetésében. Áprilisban természetesen sem a hazai bérek nem nőttek meg egyik napról a másikra, sem a többi országban nem csökkentek, csupán a forint erősödése volt olyan mértékű, hogy átrajzolta az összehasonlítást.

"A forint árfolyama az euró ellenében 367,5 forintra csökkent a választások előtti mintegy 383-as értékről, míg a dollár 314 forintra gyengült, a befektetők a politikai változást kifejezetten pozitívan értékelték" – fogalmazott elemzésében az Akcenta CZ. A pénzügyi cég szerint az optimizmus mögött elsősorban az áll, hogy a politikai fordulat révén érdemben javulhatnak Magyarország esélyei a korábban befagyasztott vagy bizonytalan státuszú uniós források lehívására. Az értékelés több tízmilliárd eurónyi forrás sorsának rendeződésével számol, ami a finanszírozási helyzet javulását, a külső sérülékenység csökkenését és a növekedési kilátások erősödését hozhatja.

A piaci szereplők ennél is tovább mennek: az uniós pénzeken túl egy általában véve együttműködőbb, az EU- és NATO-elvárásokhoz inkább illeszkedő politikai irányt is beáraznak. Móró Tamás szerint az igazán nagy további erősödést egy határozott euróelköteleződés tudná elhozni, mivel az érdemben mérsékelné az államadósság finanszírozási költségeit. Magyar Péter hétfői nemzetközi sajtótájékoztatóján egyértelművé tette: kormánya céldátumot fog kitűzni az euró bevezetésére.

A stratéga egy figyelemre méltó adatra is felhívta a Telex figyelmét: reálértéken a forint még soha nem volt ilyen erős. Nominálisan persze nem ez a helyzet – a Fidesz 2010-es hatalomátvételekor például 270 forintot adtak az euróért –, de ha az inflációval korrigálják az árfolyamot, akkor kiderül, hogy a magyar fizetőeszköz most a legértékesebb a maga valós vásárlóerejében. Ennek hátterében az áll, hogy az elmúlt években az infláció itthon érdemben magasabb volt, mint az eurózónában.

A választás előtt a piaci konszenzus már az ellenzéki sikert várta, és ezt a szereplők elkezdték beárazni, ám a folyamat korántsem volt egyenes vonalú. A londoni, szingapúri és amerikai befektetők ugyanúgy hullámvasútszerű hangulatváltozásokon mentek keresztül, mint egy átlagos magyar olvasó. Megismerkedtek a független közvélemény-kutatók Tisza-győzelmet jelző prognózisaival, többen helyszíni tájékozódásra is utaztak, beleásták magukat a magyar választási rendszer jellegzetességeibe – és időnként szkeptikussá, óvatossá váltak.

Nagy János, az Erste Bank makroelemzője szerint éppen ez magyarázza, hogy a tényleges eredmények közzétételekor még maradt tér a további átárazódásra. A magyar piac már korábban is felülteljesítette a régiót, ám a választást követő napon a forint a szokásos összefüggések ellenére is masszívan erősödött, miközben az olaj ára érdemben drágult – márpedig az olajdrágulás jellemzően a forint gyengülésével jár együtt.

A makroelemző úgy látja, a hazai kötvénypiacon a hosszabb, három-, öt- és tízéves lejáratokon akár 100 bázispontos hozamcsökkenés is bekövetkezhet ebben a hangulatban. Ennek nagyjából a fele már a választást követő kereskedésben lezajlott, de további mozgástér is maradt.

A feltörekvő piacok hozamait általában a tízéves német Bundhoz mért felárral szokták jellemezni, így lehet összevetni a magyar, a román, a lengyel és a cseh papírokat – vagyis a régió nem eurós országait. A választást megelőző héten a magyar árazás már elkezdett leszakadni a régiós mezőnyről a derűlátóbb irányba, mára pedig a magyar hozamok a román és a lengyel szint közé kerültek: a lengyelnél még magasabbak, de a románnál már alacsonyabbak.

Ez azért beszédes, mert a román makrogazdasági fundamentumok a magas költségvetési hiány miatt érdemben rosszabbak a magyarnál, ám Bukarest egyértelmű EU- és NATO-elköteleződése miatt a befektetők hosszú időn át hasonló szinten árazták a két piacot. Ez volt a magyar politikai különutasságért fizetett felár, amelyet a jövőben akár már nem kell viselnie az országnak.

Az alacsonyabb hozamokon megújuló állampapírállomány az államadósság kezelésében és a költségvetési hiány finanszírozásában egyaránt segíthet. Az uniós források szempontjából pedig az alkotmányozó többség – megfelelő felhasználás esetén – elősegítheti a Brüsszel által szorgalmazott korrupcióellenes lépések meghozatalát és a bírósági függetlenség garantálását. Ez olyan pénzek lehívását teheti lehetővé, amelyekre korábban nem volt reális esély. A határidők szorosak: augusztus 31. kulcsfontosságú dátum, elvileg eddig lehet hozzáférni a Helyreállítási Alapból igényelt összegekhez.

A nemzetközi befektetők érdeklődése a magyar eszközök iránt már februárban és márciusban is megnőtt, ahogy emelkedtek a politikai fordulat esélyei, az iráni háború kitörése azonban átmenetileg visszafogta a lendületet. Most viszont – a globális trendekkel ellentétes irányba mozdulva – ismét érzékelhetően javult a magyar kötvénypiac megítélése.

A részvénypiacon Móró Tamás szerint az nehezítette a tisztán pozitív kép kialakulását, hogy a választás utáni kereskedési napon a nemzetközi hangulat éppen borús volt. Ennek ellenére a BÉT erőteljesen emelkedett, igaz, a profitrealizálók időnként megfékezték a drágulást.

Az általános emelkedést az ágazati hatások szétszabdalták. Logikusnak tűnt volna, hogy az OTP papírjai vezessék a mezőnyt, hiszen a bank jól leképezi a magyar GDP- és hozamfolyamatokat – a részvény azonban végül 3 százalék alatti pluszt mutatott, miközben a Mol 7 százalékkal drágult. Ebben szerepe volt annak is, hogy az OTP a megelőző pénteken már emelkedett az orosz–ukrán háború közelgő lezárásához fűzött reményekre, ami a régió békefolyamatban érdekelt papírjait – a Raiffeisent és az építőipari cégeket is – felhajtotta.

A Mol esetében inkább iparági tényezők dominálnak. Mivel Ázsia komoly alapanyaghiánnyal küzd, az európai finomítók és petrolkémiai vállalatok megítélése javul, hiszen a megfelelő alapanyaggal rendelkezők most kedvezőbb árréseken dolgozhatnak. Ugyanakkor a forint erősödése a Mol számára nem feltétlenül kedvező: költségei forintban is felmerülnek, miközben termékeit dollár- és euróalapú piacokon értékesíti.

A NER-közeli vállalatok részvényei jelentős mínuszban kezdték a kereskedést, később azonban részben visszakapaszkodtak. Ez arra utalhat, hogy a befektetők szerint ezeknek a cégeknek továbbra is lesz helyük a magyar gazdaságban, csak a tulajdonosi szerkezet és a működési struktúrák változhatnak.

A jövőt illetően Nagy János úgy véli, a nagy optimizmust egy korrekciós szakasznak kell követnie, hiszen a költségvetési helyzet komoly makrogazdasági korlátot jelent: márciusra már az éves hiánycél 83 százaléka teljesült. Nyitott kérdés, hogy a Tisza Párt mikor és milyen ütemben kívánja végrehajtani a meghirdetett jóléti programjait.

Móró Tamás szerint a további derűlátást egy hiteles eurózóna-csatlakozási menetrend táplálhatná leginkább, mert ez valódi vízválasztó lenne, és ezt követően egészen más hozamszintek lennének indokoltak idehaza. Magyar Péter hétfői sajtótájékoztatóján – konkrét dátum kijelölése nélkül – érintette a kérdést: a Bloomberg kérdésére úgy reagált, stabilitást adna a magyar gazdaságnak, ha rögzítenék a csatlakozás időpontját. Hozzátette, ehhez előbb át kell világítani a költségvetés és az államadósság valós helyzetét, hipotetikus lehetőségként pedig 2030 és 2031 is elhangzott.